2017. október 18. szerda, Lukács
 
  • JoomlaWorks Simple Image Rotator
  • JoomlaWorks Simple Image Rotator
  • JoomlaWorks Simple Image Rotator
  • JoomlaWorks Simple Image Rotator
  • JoomlaWorks Simple Image Rotator
  • JoomlaWorks Simple Image Rotator
  • JoomlaWorks Simple Image Rotator
  • JoomlaWorks Simple Image Rotator
  • JoomlaWorks Simple Image Rotator
  • JoomlaWorks Simple Image Rotator
  • JoomlaWorks Simple Image Rotator
  • JoomlaWorks Simple Image Rotator
  • JoomlaWorks Simple Image Rotator
  • JoomlaWorks Simple Image Rotator
  • JoomlaWorks Simple Image Rotator
  • JoomlaWorks Simple Image Rotator
  • JoomlaWorks Simple Image Rotator
Malina János kritikája - Muzsika, 2012 március

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának hangversenye
2012. január 13.
Budapesti Olasz Kultúrintézet



A RÁ­DI­Ó­ZE­NE­KAR az Olasz In­té­zet­ben tar­tot­ta első hang­ver­seny­ter­mi kö­zös fel­lé­pé­sét új vezető kar­mes­te­ré­vel, VAJ­DA GERGELY-lyel. A mű­so­ron kor­társ, 20. szá­za­di klas­­szi­kus és ro­man­ti­kus mű­vek sze­re­pel­tek, s így a prog­ram bi­zo­nyos fo­kig a zeneszerző-karmester név­je­gyé­ül is szol­gált. A min­den te­kin­tet­ben sok­szí­nű mű­sor­ból egyéb­ként ép­pen a szim­fó­nia mű­fa­ja hi­ány­zott - ta­lán az­zal az üze­net­tel, hogy az egész prog­ram volt szim­fó­ni­a­ként, szim­fo­ni­kus szvit­ként fel­fog­ha­tó.

A kon­cer­tet Vidovszky Lász­ló Ro­man­ti­kus ol­vas­má­nyok, no. 2 cí­mű há­rom­té­te­les kom­po­zí­ci­ó­ja nyi­tot­ta. A da­rab 2-es sor­szá­ma ar­ra utal, hogy egy ka­ma­ra­mű ze­ne­ka­ri át­ira­tá­ról van szó; ma­ga a cím pe­dig nem Victor Hugo re­gé­nye­i­re, ha­nem ar­ra, hogy a szerző egyes ro­man­ti­kus zeneszerzőknek a har­mo­ni­kus és a li­ne­á­ris gon­dol­ko­dás egyen­sú­lyá­nak meg­te­rem­té­sé­re tett erőfeszítéseit óhaj­tot­ta új­ra­gon­dol­ni, il­let­ve ezt az egyen­súlyt a ma­ga mód­ján meg­te­rem­te­ni. A da­rab első hal­lás­ra sa­já­tos tö­mör­sé­gé­vel és öko­nó­mi­á­já­val, az anyag sza­vak­ba ne­he­zen fog­lal­ha­tó ne­mes­sé­gé­vel ra­ga­dott meg. No meg szo­kat­lan for­má­já­val: az­zal, hogy a há­rom té­tel kö­zül a har­ma­dik az első meg­is­mét­lé­se, azt szemléltetendő, hogy két­szer a ze­né­ben sem lép­he­tünk ugyan­ab­ba a fo­lyó­ba, hogy ugyan­az az A anyag mást je­lent szá­munk­ra első hal­lás­ra, a csen­det meg­tör­ve, mint má­so­dik­ra, va­la­mi­fé­le B részt követően. En­nek meg­felelően a két anyag ter­mé­sze­te alap­ve­tő­en kü­lön­bö­zött egy­más­tól: a nyi­tó-zá­ró té­tel szi­kár, dis­­szo­náns ak­kord­pár­hu­za­mo­kat so­ro­ló, hos­­szú ge­ne­rál­pa­u­zák­kal szag­ga­tott vi­lá­gá­val a II. té­tel fo­lya­ma­tos szín-, dal­lam- és har­mó­nia­go­moly­gá­sa, va­la­mi­fé­le „szép ze­ne" állt el­len­tét­ben.

Vaj­da Ger­gely ve­zény­lé­sé­nek, vagy pon­to­sabb, ha így írom: ze­né­lé­sé­nek kon­cent­rált, fe­gyel­me­zett, üres­já­ra­to­kat nem ismerő ter­mé­sze­te a Vidovszky-mű ese­té­ben is vi­lá­go­san felismerhető volt; a „klas­­szi­kus" re­per­to­ár da­rab­ja­i­nak előadásában azon­ban egye­ne­sen meg­ha­tá­ro­zó erény­ként tűnt föl. A má­so­dik szám pe­dig ép­pen a ver­seny­mű-re­per­to­ár egyik csúcs­pont­ja, a - ké­sei, e-moll - Men­dels­sohn-he­ge­dű­ver­seny volt. A da­rab szó­lis­tá­ja­ként a ze­ne­kar kon­cert­mes­te­re, a sok­ol­da­lú OLÁH VIL­MOS lé­pett a pó­di­um­ra. Kü­lö­nös, el­lent­mon­dá­sos él­mény volt ez az előadás: mint­ha a ma­gán­szó­la­mot egy ka­ma­ra­ze­nész, nem pe­dig tőről met­­­szett szó­lis­ta ját­szot­ta vol­na, olyan he­ge­­dűs, aki­nek a hangminőségébe és -vo­lu­me­nébe nincs be­le­kó­dol­va, hogy egy tel­jes szim­fo­ni­kus ze­ne­kar ját­szik mö­göt­te, de a ma­ga szó­la­mát hal­lat­la­nul ér­zé­ke­nyen, ci­zel­lál­tan, kris­tály­tisz­ta han­gon és a leg­tisz­tább ze­nei esz­kö­zök­kel szó­lal­tat­ja meg. Né­hány­szor az volt az ér­zé­sem: Oláh már-már fé­lén­ken ját­szik, és já­té­ka sie­tős­­sé vá­lik, ám a las­sú té­tel ra­gyo­gó­an ki­bon­ta­ko­zó kan­ti­lé­nájával bőven kár­pó­tol­ta a hall­ga­tót azo­kért a pil­la­na­to­kért. Mind­ez­zel egy fe­gyel­me­zet­ten és pre­cí­zen ját­szó, ugyan­ak­kor csi­szolt és göm­bö­lyű, sze­ret­ni­va­ló hang­­zást pro­du­ká­ló ze­ne­kar állt szem­ben - vagy, stíl­­sze­rű­en: ver­seny­ben -, ame­lyet a szebb­nél szebb szó­ló­pil­la­na­to­kon túl - bár­so­nyos timpani­tre­mo­ló, ér­zé­ki­en szép oboa­szó­ló, a II. té­tel­re rávezető fagottremeklés - elsősorban a kar­mes­ter­re va­ló igen erős „rá­han­golt­sá­gá­ért" kell meg­di­csér­nünk. No per­sze, ilyen ke­vés kö­zös mun­ka után ez mind­két fe­let ma­gas­ra minősíti. A zá­ró­té­tel­ben azu­tán, amely­nek tem­pó­ja igen len­dü­le­tes, ta­lán egy haj­szál­lal az ide­á­lis­nál is gyor­sabb volt, a vo­nó­sok­nak is volt al­kal­muk meg­mu­tat­ni tech­ni­kai fel­ké­szült­sé­gü­ket a vir­tu­óz sza­ka­szok, gyöngyöző fu­ta­mok ma­ku­lát­lan meg­szó­lal­ta­tá­sá­val.

A szü­net után a hang­ver­seny még el­idő­zött egy ke­ve­set a ko­rai né­met ro­man­ti­ka vi­lá­gá­ban egy má­sik tün­dé­ri da­rab­bal, Weber Oberonjának nyi­tá­nyá­val. A sej­tel­me­sen elő­go­molygó kezdettől az ener­gi­kus be­fe­je­zé­sig rend­kí­vül meggyőző, biz­tos kéz­zel for­mált előadást hal­lot­tunk, Vaj­da nyu­gal­má­nak szin­te ma­te­ri­á­lis ki­áram­lá­sa adott ne­ki klas­­szi­kus egyen­súlyt.

Majd kö­vet­ke­zett a zárószám, egy­szer­smind a leg­na­gyobb fel­adat a ze­ne­kar szá­má­ra: Stravinsky má­so­dik,1919-es tűz­ma­dár-szvit­je. Ez pe­dig fé­nye­sen bi­zo­nyí­tot­ta e ze­ne­kar-kar­nagy kom­bi­ná­ci­ó­ fi­gye­lem­re­ mél­tó kva­li­tá­sa­it az ör­ven­de­te­sen erős bu­da­pes­ti mezőnyben. Rend­kí­vül gon­do­san meg­for­mált, ki­fe­je­zet­ten meg­rá­zó szép­sé­gű pil­la­na­tok­kal szol­gá­ló, sőt ka­tar­ti­kus elő­adást hal­lot­tunk, fan­tasz­ti­kus szó­lók­kal, a leg­éle­sebb, meg­vi­lá­gí­tó ere­jű kont­rasz­tok­kal a szí­nek, a di­na­mi­ka te­kin­te­té­ben csak­úgy, mint drá­mai szem­pont­ból. A hall­ga­tó­ság a ze­ne­iro­da­lom leg­va­rázs­la­to­sabb pil­la­na­tai kö­zé tar­to­zó Bölcsődaltól a fi­ná­lé pö­röly­csa­pá­sa­i­ig, az első pil­la­nat­tól az utol­só­ig iz­gal­mas és fe­szült­ség­gel te­li per­ce­ket élt át, a ze­nei él­mény tel­jes­sé­gé­ben ré­sze­sült. Nagy­sze­rű be­mu­tat­ko­zás volt. (Ja­nu­ár 13. - Olasz In­té­zet. Rendező: Ma­gyar Rá­dió)

MALINA JÁNOS

Minden jog fenntartva © 2008Kereskedelmi irodaImpresszum