2017. december 14. csütörtök, Szilárda
 
  • JoomlaWorks Simple Image Rotator
  • JoomlaWorks Simple Image Rotator
  • JoomlaWorks Simple Image Rotator
  • JoomlaWorks Simple Image Rotator
  • JoomlaWorks Simple Image Rotator
  • JoomlaWorks Simple Image Rotator
  • JoomlaWorks Simple Image Rotator
  • JoomlaWorks Simple Image Rotator
  • JoomlaWorks Simple Image Rotator
  • JoomlaWorks Simple Image Rotator
  • JoomlaWorks Simple Image Rotator
  • JoomlaWorks Simple Image Rotator
  • JoomlaWorks Simple Image Rotator
  • JoomlaWorks Simple Image Rotator
  • JoomlaWorks Simple Image Rotator
  • JoomlaWorks Simple Image Rotator
  • JoomlaWorks Simple Image Rotator
2013. december 30. - Papiruszportál



Lehotka Ildikó kritikája
2013. december 19., Művészetek Palotája



Karácsony a Rádió zenei együtteseivel
A karácsonyi ünnepkör zenéinek időszakát éltük az elmúlt napokban, jobbnál jobb koncerteket szerveztek. Többféleképpen is összeállítható a műsor, hiszen a legváltozatosabb zeneművek születtek a legváltozatosabb előadói apparátussal, műfajban, időtartammal, minden stíluskorszakban. Az MR Együttesei is ünnepelték a karácsonyt a közönséggel együtt, remek darabokat válogattak a december 19-i koncertre.

Kocsár Miklós Ó, gyönyörű szép, titokzatos éj című háromszólamú kórusműve nyitotta a koncertet, a közismert karácsonyi dalok feldolgozását hallhattuk az MR Gyermekkórusától, Kabdebó Sándor vezényletével. Kocsár Miklós kompozíciója szívet melengető, ezeknek a daloknak számtalan feldolgozása létezik, a szerző darabja mégis tud újat mondani a harmonizációkkal. A népi énekeket, karácsonyi dalokat a címben jelölt Ó, gyönyörű szép kezdetű dal foglalta keretbe.
Respighi Lauda per la Natività del Signore című darabja 1930 körül keletkezett, az Úr születését megjelenítő, kis fúvósegyüttesre, zongorára és kórusra készült mű legfőbb zenei vonása a naivitás, a légies szépség, a születéstörténet hétköznapisága, egyfajta visszafordulás a korábbi, XVI–XVII. századi ábrázoláshoz. A három énekes szólista, az Angyal, Mária és a Pásztor szólamának stílusára érdemes odafigyelni, az Angyal szólama rendkívül díszített, magasba törő, a két másik nem tartalmaz virtuóz részeket, ezzel is jelezve Mária és a Pásztor egyszerűségét. Kolonits Klára énekelte az Angyalt, csodálatosan szépen, érzékletesen, légiesen karcsú díszítésekkel, gyönyörű magas hangokkal. Németh Judit Máriája telt hangon szólalt meg, kifejezve az anya érzelmeit. Pásztorként László Boldizsárt hallottuk. Az MR Énekkara helyenként nagyon szépen tolmácsolta a darabot, a kórus hangszíne egyedi, kicsit sötét, ez Bruckner Te deumában érződött erőteljesebben. Néha intonációs bizonytalanságot érezhettünk, alacsonyabb szakaszokat hallottunk. A kis létszámú zenekar hangulatosan támasztotta alá az énekszólamokat, Vajda Gergely vezényelte a pásztorjátékot.
Benjamin Britten Ceremony of Carols című ciklusa megkapó, és nemcsak azért, mert a mű fiúkórusra és hárfára készült, latin és angol szövegekre (Britten Háborús requiemjében is latin, angol szöveget használ), ez a mű is keretes szerkezetű. A gyermekkórus a nyitó Procession tételre vonult be (Hodie Christus natus est), a hárfa már a színpadon állt. Az MR Gyermekkórusa szépen adta elő a művet, a kis szólisták éneklése mindenkit meghatott. A Karácsonyi énekek nem könnyű feladat, sok a moduláció, a szoros kánon a This Little Babe tételben könnyen széteshet. Bár a kórus alacsonyan intonált több esetben, ez kevésbé volt zavaró, a ciklus csodálatos (benne a hárfaszólós Interlude tétellel), viszont sokkal több szépséget, dinamikai lehetőséget rejt, mint amennyit ez alkalommal kaptunk Matos László vezénylése alatt.
A szünet után Bruckner I. szimfóniájának Scherzo tételét és a Te deumot tűzték műsorra. A Rádiózenekar által játszott Scherzót mintegy bevezetőként értelmezhettük a bruckneri mértékkel mérve rövid Te deumhoz, a zenei anyagot nem bonyolította túl a zeneszerző, mi azonban egy nagyon jó előadást kaptunk, a brácsa szólamot mindenképp ki kell emelni. Az ötszakaszos Te deum nagyon szép, felemelő, így is hangzott el; a zenekar és az énekkar az adott szakasznak megfelelő hangulatot teremtette meg: hol felemelő, hol éteri, légies hangzással vagy pátosszal. Ismét Kolonits Klára énekelte a szoprán szólót, a legmagasabb nívón. László Boldizsár helyenként gyorsabbra vette volna a tempót, ilyenkor kissé tartás nélkülinek tűnt éneklése, pedig hangja szép, a hangmagasságok miatt sem kell szégyenkeznie, nagyobb dinamikai különbségeket is rejt szólama. Németh Judit éneklése ez alkalommal is kifejező volt, a szerző nem az altot állította a középpontba. Cser Krisztián intonációs problémákkal küzdött, és túl hangosan akart énekelni, nála is éreztem a sietésre való késztetést, nem tudta kitölteni szólamát.
Az énekkar csodálatosan szerepelt, különösen szépen szólaltak meg a tömbszerű szakaszok. A hangszín mindig egységes volt, és az utasításokat jól követték, ahogy a zenekar is. Vajda Gergely most is alaposan ismerte a vezényelt művet, elgondolásai kimagaslóak voltak, pátosszal teli, megtisztító Te deumot hallottunk.

Forrás: Papiruszportál

 

Minden jog fenntartva © 2008Kereskedelmi irodaImpresszum